Az én Damjanich utcám

"...emberek között éltem, igazi hús-vér emberek között, akik minden reggel felkeltek és munkába indultak ezernyi gondjukkal, problémájukkal, örömeikkel, este hazatértek, élték a maguk egyenes és becsületes életét, gyereket neveltek, kiabáltak, örültek, de mindenek előtt emberek voltak. Kicsit kopottan, de tisztán, mint maga a Damjanich utca és a régi házak.

Két házra laktam Antal Imrétől, akivel a hat év alatt majdnem minden héten, akár hetente többször is találkoztam és beszélgettem. Találkozásaink rendszeres helyszíne a Piroska vendéglő volt, ha hazafelé tartottam, mindig benéztem, hogy ott van-e? Ha egyébként magamtól nem mentem volna be (ez is sokszor megtörtént), miatta mindig betértem. Rendszerint egyedül ült az első asztalnál, jellegzetes balra biccentett fej és testtartással és legalább ennyire jellemző szálkás betűivel keresztrejtvényt fejtett."

Az én Damjanich utcám (In memoriam Antal Imre)